Minnesotai Éhezési Kísérlet – Minnesota Starvation Experiment

Néhány hónapja hallottam először erről a tanulmányról, de anyagot magyar nyelven nem találtam a témában, pedig roppant érdekes lehet mindazoknak, akik fogyókúrával foglalkoznak illetve fogyókúrára adják a fejüket.

A kísérletet a Minnesotai Egyetem végezte 1944. november 19 és 1945 december 20 között munkatáborosokon, akik önként jelentkeztek a feladatra. A vizsgálat célja az volt, hogy megfigyeljék, emberen milyen élettani és pszichológiai hatásai vannak az éhezésnek, illetve étrendi rehabilitációs tervek kidolgozása is feladatuk volt. A tanulmány aktualitását az adta, hogy 1944 elején tömegéhínség fenyegetett, Ázsia és Európa lakossága, sok millió ember az elhúzódó II. viágháború miatt éhezett és az amerikai segítségnyújtáshoz megfelelő, hatásos rehabilitációs stratégia kellett.

Valószínűleg ez volt az első és utolsó embereken végzett legális éhezési kísérlet. A mai jogszabályok nem teszik lehetővé azokat a vizsgálatokat, amiknek a célja, hogy beteggé tegyük a résztvevőket.

A vizsgálat kezdetén, 1944 elején a CPS ( Civil Public Service) munkatáboraiban toborzást indítottak. Azok, akik vállalták, hogy egy éven keresztül  a magánéletükbe durván beleavatkozzanak, elfogadták a táplálkozási megszorításokat, erős pszichés és testi megterhelést , azok mentesültek a katonai szolgálat alól.  Ezúton 400 önkéntes munkaszolgálatosból választottak ki fizikai és pszichés tesztelést követően 36  egészséges 22 és 33 év közötti férfit.

A kísérlet három fázisból állt. Az első egy 12 hetes, úgynevezett kontroll fázis. Majd 24 héten át tartott a második,  úgynevezett éhezési fázis, amikor  drasztikusan csökkentették az  energiabevitelt. A cél az volt, hogy az ideális testsúlyukból átlagban 25%-t veszítsenek a résztvevők. Az utolsó, harmadik fázisban 4 fajta rehabilitációs stratégiát próbáltak ki a súlyosan lefogyott pácienseken. Az utolsó 8 hétben korlátlan ételfogyasztásra volt lehetőség, természetesen folyamatos ellenőrzés mellett.

A 36 résztvevőből ketten estek ki mindössze, azok, akik nem bírták ezt az erős terhelést, ezért később az ő adataikat fel sem használták a kiértékelésben. 1950-ben adták ki az eredmények végleges összefoglalóját két kötetes,  1385 oldalas, 50 fejezetes tanulmányban. Amíg ez a részletes tanulmány nem született meg, a részeredményeket  a háború utáni  ázsiai és európai segélyezésekben is fel tudták használni.

A Kontroll Időszak (Control Period) (12 hét): hozzávetőleg 3200 kcal-s étrendet kaptak a résztvevők. Úgy állították be az étrendjüket, hogy a 4 hónapos ciklus végére mindannyian elérjék az egyénenkénti eszményi súlyhoz közeli állapotot. Közben rutinszerűen elvégeztek számos antropometriás,  fizikai és pszichés tesztet. A következő periódusra mindannyian egészségesek voltak mind szellemileg, mind fizikailag.

Félig- Éhezéses Időszak (Semi-Starvation Period )(24 hét): a 6 hónap alatt az energiabevitelt felére csökkentették, hozzávetőleg 1560 kcal-t kaptak naponta. Az étkezéseik olyan ételekből álltak, amihez Európában, a háború sújtotta országokban élők is hozzájuthattak, mint a  burgonya, sárgarépa, fehérrépa, kenyér és a makaróni. A résztvevők testsúlya 25%-kal csökkent ebben a periódusban.

Korlátozott Rehabilitációs Időszak (Restricted Rehabilitation Period) (12 hét): A már súlyosan lefogyott résztvevőket négy,  nyolc főből álló csoportba osztották.  Mindegyik csoport egy szigorúan megszabott rehabilitációs diétát kapott. Mind a négy csapat különböző kalória tartalmú  étrendet kapott.  Mindegyik energia-szintű csoportban az embereket további alcsoportokra osztották, ezek az alcsoportok a fehérje és vitamin bevitelben különböztek.

Korlátozás nélküli Rehabilitációs Időszak (Unrestricted Rehabilitation Period) (8 hét): Az utolsó  végső rehabilitációs időszakban a kalóriafelvétel és tápláléktartalom korlátlan volt,  de gondosan rögzítették és felügyelték az étkezéseket.

A kísérlet alatt a résztvevőknek meghatározott munkákat is kellett végezniük, pl. heti 35 km-es távot kellett gyalogolniuk.  Az egy év alatt számos labor- és röntgenvizsgálaton , fizikális, pszichés , illetve intelligencia teszteken is át kellett esniük a kiválasztott önkénteseknek.

Eredmények

Az éhezéses időszakban egyesekben a hypochondriás hajlam  fokozódott, beképzelt betegségek , tünetek kerültek előtérbe. Másoknál  depressszió vagy éppen hisztériás jelek jelentkeztek. Mindannyiuk számára erős érzelmi gyötrelmet jelentett az éhezés.  Extrém reakciókat is feljegyeztek. Egy alkalommal öncsonkítást észleltek ( nem tudni, hogy szándékos volt vagy baleset). Egy férfi 3 ujját vágta le baltával. A résztvevők társas kapcsolatai illetve szexuális érdeklődéseik nagy mértékben csökkentek. Koncentrációjuk, felfogóképességük, ítélőképességük hanyatlott. Élettani folyamataik is romlottak, több pihenésre volt szükségük, csökkent a testhőmérsékletük, a légzésszámuk és a pulzusszámuk. Számos résztvevőnél észleltek vizenyőket, ami a csökkent vérplazma fehérjék miatt alakultak ki.

A Minnesota kísérlet számos kutatáshoz , betegségek kezeléséhez adott megfelelő alapot. Az alapvető táplálkozási zavarokhoz pl. az  anorexia nervosa, bulimia betegségek terápiájához, az alultápláltság tüneteinek megismeréséhez sok segítséget nyújtott.

S mit jelent nekünk, a hálás utókornak ez a tanulmány? Lehetőségünk van tanulni belőle.  Segítségével megismerhettük, hogy milyen betegségek , tünetek jelentkezhetnek agyament fogyókúrák esetén. Milyen következménye van, ha egy ember gyorsan 25%-t veszít a testsúlyából úgy, hogy közben nem figyel a bevitt táplálékok összetételére, vitaminokra, ásványi anyagokra, nyomelemekre és talán a legfontosabbra, a fehérjék minőségi, mennyiségi bevitelére.

Hányan dicsekszenek azzal, hogy „ csak  megrázom magam és akár 10-15 kg-t is le tudok dobni egy hónap alatt!”. Szívesen megkérdezném, hogy akkor miért nem maradt meg azon a súlyon? Miért jött vissza a leadott testsúly kétszerese? Vagy, ha akkor leadott 10-15 kg-ot , miért nem tudta folytatni, ha ilyen könnyen ment az első hónap?

A hízás egyszerű dolog, hiszen jellemzően minden tápanyagból a szükségleteknél jóval többet viszünk be, így a szervezet válogathat, mit hova tesz, hova épüljön be a szükséges anyag. Ezzel szemben fogyókúránál nagyon figyelni kell, hogy a szükségleteket fedezzük, mert leépülhet az aktív sejtállományunk, izomzatunk, akár meg is betegíthetjük magunkat. Az eszement fogyókúrák után pedig jön a már jól ismert jo-jo hatás, ami a notorius fogyókúrázók rémálma. Amennyit kínlódva leadtak, annak kétszerese jön vissza, köszönhetően a lecsökkent anyagcserének.

Mielőtt fogyókúrára adjuk a fejünket, ismerjük meg a diétás módszereket, azok felépítését, élettani alapjait. És érdemes önmagunkról, anyagcsere folyamatainkról is minél többet tudni. Akkor talán ez a ” harc lesz a végső” és később nem kell újra meg újra belekezdeni heroikus diétákba.

A Wikipedia alapján